Te, a szabadságharcos
Március 15.-e az egyik legfontosabb Nemzeti Ünnepünk. A szabadságról szól, amiért mi magyarok sokat harcoltunk a történelem során. 1848-ban, előtte és utána is. Ilyenkor ünneplünk és emlékezünk. A Hősökre. Hiszen, akik a szabadságért harcolnak, Hősök mindannyiunk számára
Nekem Te vagy a Hősöm, aki ott ülsz a monitorod előtt és olvasod ezt a cikket. Aki most, mostanában a saját szabadságodért küzdesz...
Mit jelent a szabadság?
Megtehetsz mindent, amit akarsz és nem kell megtenned semmit, amit nem akarsz!
Beszélünk politikai szabadságról, vallási szabadságról, szólásszabadságról, sajtószabadságról, gazdasági-, pénzügyi szabadságról, személyi szabadságról... mind erről szól: nincs senki és semmi, aki vagy ami megakadályozhatna abban, amit akarsz.
Neked van, ami akadályoz?
Én hosszú évekig azt gondoltam magamról, hogy szabad vagyok. Hiszen úgy éltem, ahogy akartam. Akkor keltem, amikor akartam, akkor mentem aludni, mikor akartam és a kettő közt azt csináltam, amit akartam. Persze, bőven lehetett volna még fokozni a jót, hiszen közel sem értem el még minden álmomat. De ez így van jól, hiszen akkor van baj, ha már nincs miért, nincs kiért...
De kezemben a megvalósítás eszközeivel, szépen haladtunk tovább a következő célig, mikor vihar támadt a paradicsomban.
Csalódtam valakiben. Nem kicsit. Azokban lehet a legnagyobbat, akikben a legjobban bízik az ember. Aztán jött még egy és még egy, majd súlyos betegség a családban, haláleset. Látni valakit elfogyni, feladni az életét, számomra az egyik legnagyobb, legmélyebben érintő történés volt az életemben.
Ezek után lettem beteg.
Először a kezeim és lábaim dagadtak fel: így nem tudtam fogni, vinni a táskámat, sokáig egyhelyben állni és csak lassan tudtam járni.
Ez már eléggé korlátozta az életemet, de még megoldottam és dolgoztam tovább. De a helyzet egyre rosszabb lett és amikor már csak nagy nehézségek árán bírtam felállni és leülni, lépcsőn járni, járni egyáltalán..., akkor muszáj volt leállnom mindennel és csak magammal foglalkozni.
Egyre több dolog volt, ami addig teljesen természetes volt számomra, de már nem tudtam megtenni. Nem tudtam az ágyban átfordulni a másik oldalamra, felhúzni a zoknimat, fésülködni, kenyeret szelni, vajat kenni rá, megtartani kezemben a kávéscsészémet, írni, levenni egy könyvet a polcról, megtartani a könyvet a kezemben, lépcsőn járni, telefont a fülemnél tartani 5 percnél tovább... hosszan tudnám még sorolni.
A párom segített mindenben és szerencsémre otthon tudott lenni velem. 24 órán át szükségem volt a segítségére, hiszen nem tudtam volna magamat ellátni.
Meg kellett tanulnom kérni és elfogadni. Ha csak néha kell kérni valamit valakitől, az természetes, de ha az ember állandóan mindenben másra van utalva, az már nem egyszerű. Nekem legalábbis nem volt az. Minket a Bátyámmal önállóságra neveltek a szüleink, amit meg tudunk csinálni, azt megcsináljuk magunk.
Így egyszer csak eljött az a pillanat, amikor ebben a tehetetlen állapotban feltettem magamnak a kérdést: tényleg szabad vagyok én? Válaszom: már nem. Hát, milyen szabadság az, ha nem tudok önállóan begombolni egy gombot a ruhámon, vagy ha megkívánok egy banánt, nem tudom lehúzni a héját, meg kell várnom, míg a párom hazaér és "kicsomagolja" nekem.
Azt mondtam magamnak: én így nem akarok élni! A szavakat más sorrendbe téve: Én nem így akarok élni!
Már ezelőtt is meg akartam gyógyulni, de itt jött egy elhatározás, egy igazi döntés! Eldöntöttem, hogy meggyógyulok! Nem érdekelt, hogy az orvosok szerint ez lehetséges-e! Pontosan elég, ha én tudom, hogy minden lehetséges!
Azt nem tehetem meg, hogy feladom, hiszen 20 éve arról beszélek embereknek, hogy "soha ne add fel"! Milyen példát mutatnék így?
Akkor a HIT volt a meghatározó bennem, de láttam magam előtt a gyógyult egyenes ujjaimat, láttam magamat futni... és most már ez a valóságom! Most már nem csak hiszem, már tudom, hogy meg lehet gyógyulni az Artritiszből, vissza lehet jönni bármilyen állapotból és vissza lehet nyerni a teljes szabadságot, ha az ember akarja, van hite és tesz is érte!
Van egy hírem, ezt mind Te befolyásolod: a hited, az akaratod és a cselekvésed!
Lehet, hogy most te is pont abban a helyzetben vagy, hogy korlátozott a szabadságod. Ne hagyd annyiban! Harcolj érte! Tegyél meg mindent, mert szabadnak lenni a legjobb dolog a világon!
Én nagyon hálás vagyok érte, hogy visszakaptam a szabadságomat és ezt kívánom Neked is! A hogyan-ban pedig segítek, csak figyelj! Nem csak az számít, hogy mit eszel, iszol, milyen vitaminokat szedsz, hanem a hozzáállásod, a gondolkodásmódod! Ezeket a dolgokat folyamatosan átadom nektek itt, a honlapon, a könyveimben... stb. Csak kövessetek figyelemmel, mert a gyógyulásotok most kezdődik, a szabadsághoz vezető utat pedig mutatom és végig kitáblázom Nektek, lámpákat is teszek ki, csak ezeket figyeljétek!