Megmérettettél....
Na, ezt a címet fordítsa le a Google fordítóprogramja... :-)
Tegnap éjjel véget ért a XXX. Nyári Olimpia Londonban. Én igazából nem vagyok nagy sportrajongó, nem szoktam követni semmilyen sportág eseményeit, de a foci VB és az Olimpia valahogy nem tud hidegen hagyni... A foci talán azért, mert Apukámmal együtt szoktuk nézni gyerekkoromban és ez nyomot hagyott bennem.
Az Olimpia viszont számomra egy csoda. A világ minden részéről összegyűlnek nők és férfiak, akik valamiben kimagaslóan jók a saját hazájukban. Évek, vagy évtizedek óta dolgoznak azért, nap mint nap, hogy minél jobbak legyenek abban, amit csinálnak. Már hajnalok hajnalán felkelnek, sokan kisgyermekkoruk óta és elmennek edzeni. Edzés után irány az iskola, felnőttként a munkahely; és tanítás vagy munka után újabb edzés. Speciális diéta: nem ehetnek meg bármit, amit megkívánnak. Este nem lehetnek sokáig a barátokkal, nincs buli, mozi... stb. Helyette korán lefekvés, hogy a reggeli edzésre kipihenten menjenek.
Sajnálom őket? Egyáltalán nem!
Ők mind azok közé az emberek közé tartoznak, akiknek van egy ÁLMUK! Viszont, amíg a legtöbben felnőtt korukra elfelejtik, vagy lemondanak arról, amire gyerekként vágytak- Ők keményen dolgoznak érte! Fizikailag és mentálisan is.
Az Olimpia 4 évente kerül megrendezésre. Akiknek most nem sikerült, amire vágytak, újabb 4 év múlva lesz esélyük megmérkőzni érte. Újabb 4 év kemény munka, lemondások. De akinek Álma van, az tudja, hogy az Álmának ÁRA van. Semmit nem adnak ingyen.
Nagyon büszke vagyok a magyar bajnokokra és szívből gratulálok mindannyiuknak! Fantasztikus teljesítmény!
Csodás ez a sok-sok érem, főleg, mert ennek a kis országnak lett ennyi! Igazából sokkal többet adtak ők nekünk, mint érmeket! Örömöt, büszkeséget, hitet, reményt! Nagy szavak? Lehet. De biztos vagyok abban, hogy vannak (sokan), akiknek jobban kellett ez a lelki táplálék és erő, mint egy falat kenyér! Az Ő nevükben is, sőt az egész nemzet nevében KÖSZÖNÖM!!!
Persze, nem csak a magyar bajnokoknak, hanem a világ minden Olimpikonjának őszinte elismerésem! Ők ugyanúgy példák a saját népüknek, mint nekünk a mieink!
Én gyerekkoromban kifejezetten ügyetlen voltam mindenféle sportban, ezért nem is érdekelt. Aztán 13 éves koromban pajzsmirigy túlműködést állapítottak meg nálam. Mivel fulladtam, eltiltottak minden sporttól, abba kellett hagynom a táncot (társas tánc), még tornaóra alól is felmentést kaptam.
Onnantól kezdett érdekelni a dolog. :-) Elkezdtem otthon tornázni, futni minden este, akár kaptam levegőt, akár nem... 1 évvel később a tornatanárom (mert hiába volt felmentésem, azért bejártam), velem példálózott, hogy milyen jó a légzéstechnikám és milyen jól osztom be az erőmet hosszú távon is... stb. :-)
8. osztály végén pedig megnyertem az iskolai futóversenyt! Persze, az nem Olimpia, de nekem az volt! Ugyanis, mindig a legrosszabbul teljesítők közt voltam, de most ÉN NYERTEM! Számomra ez felért egy Olimpiával. Mert saját magamat győztem le!
Azt kérdezed: hogy kell? Ha van egy célod, tegyél érte! Tegyél meg érte MINDENT! A körülményektől függetlenül! Akkor is, ha nehéz, ha drága, ha sok idő, ha fáj, ha már úgy érzed: nem bírod tovább!
Persze, akkor 14 évesen ez nem volt ilyen tudatos bennem. Inkább ösztönös. Csakazértis!
De azóta sok év eltelt és nem csak az évekkel lettem gazdagabb, hanem élettapasztalattal is. Plusz sok sikeres ember könyve és beszéde, példája épült be a gondolkozásmódomba.
Megértettem, hogy abszolút ugyanazok az elvek működtetik a sikert, a cél elérését akár sportról, üzletről vagy gyógyulásról van szó. Ezekről részletesen olvashatsz majd a könyvemben!
Stratégia:
Először is fel kell mérned, hol tartasz most. Mi a helyzeted?
Másodszor: hova akarsz eljutni, mit akarsz elérni?
Harmadszor: mi kell ahhoz, hogy sikerüljön? Kitől kaphatsz segítséget?
Ha mindezt meghatároztad, már "csak" meg kell tenned, amit meg kell tenned!
Igen, tudnod kell, kitől milyen segítséget kaphatsz, de így is rajtad múlik! Ez Neked jó hír? Remélem!
Ha ez jó hír számodra, akkor az azt jelenti, hogy pozitív a hozzáállásod és bízol magadban!
Elárulok egy titkot: semmilyen sikert nem lehet elérni anélkül, hogy hinnél benne!
Én 100%-ig biztos vagyok abban, hogyha nem hittem volna el teljes mértékben, minden kétséget kizárva, hogy meggyógyulok, akkor most nem lennék. Úgy gondolom, hogy nem élnék. Akik láttak akkor, tudják, hogy miről beszélek.
Miért hittem és honnan volt ekkora hitem? Kaptam.
Te is kaptál! Ha visszaemlékszel, gyerekkorodban még megvolt! Volt akkor kételyed bármiben, hogy meg tudod csinálni? Például, hogy fel tudsz állni? Ugye, hogy nem? Ezt a hitet szerezd vissza!
Egy dolgot biztosan tudtam:
Isten soha nem ad nekünk nagyobb megpróbáltatást, mint amit képesek vagyunk legyőzni!
És Ő jobban ismer bárkinél. Jobban, mint én magamat.
Ennek tudatában a Te számodra lenne még az életben bármi, amitől megijedsz, vagy kételkedsz benne, hogy képes vagy megbírkózni vele???
Nos, ezért hiszem és hittem már a betegségem idején, hogy azon túl, hogy vannak testi és lelki okai annak, hogy beteg lettem és hogy éppen az Artritiszt kaptam, de van ezen felül más is! Amikor Isten nagy dolgokra készít Téged, előtte megmér. Ő tudja, hogy képes vagy rá.
A kérdés az, hogy Te tudod-e? Hiszed-e?
Szóval a helyzet az, hogy valami nagyon jó vár Rád! Hogy mi, azt én nem tudom. Te sem tudhatod, hiszen milyen unalmas is lenne az élet, ha mindent előre tudnánk... De az biztos, hogy nagyszerű dolog és Rád vár!!! Utólag meg fogod érteni.
Amiben most vagy: egy próba. Állod a sarat?
Az Olimpikonjainktól is sokszor hallhattad ezt az igazságot: "minden fejben dől el"!
Ez a Te saját személyes Olimpiád. Most zajlik. Nem kell senki mást legyőznöd, de lehetsz Bajnok, lehetsz Győztes!
1. Döntsd el!
2. Hidd el!
3. Tegyél érte!
4. Gyógyulj meg!
"A hit pedig a reménylett dolgok valósága."