ANYU- a motiváció, a motivátor, a szurkoló és a támogató
Őt hívtam fel, mikor beteg lettem. Még nem is mondtam semmit, csak köszöntem, de Ő már azt kérdezte:
-Mi a baj?
Nem kell semmit mondanom. Tudja. Érzi a hangomból. Bármilyen messze vagyok. Tudja, ha boldog vagyok és azt is, ha valami nem jó... megpróbálhatok úgy tenni, mintha minden rendben lenne, hogy ne aggódjanak, de mindig pontosan tudja, mi a helyzet... ♥ANYA♥
Amikor nagyon rossz állapotban voltam, 3 motivációt találtam magamnak, amiért MEG KELL GYÓGYULNOM:
1. Egy fantasztikus CSAPAT vezetője vagyok. Sokak számára példa, hogy mit teszek és mit nem. Ez így van, ha akarom, ha nem. Közel 20 éve arról beszélek az embereknek, hogy "Soha ne add fel!" és hogy "Nincs lehetetlen"... Egyszerűen nincs jogom nem meggyógyulni! Felelős vagyok azért, hogy milyen példát mutatok.
2. Annyi ÁLMOM van, amit még nem valósítottam meg, annyi hely a világban, ahol még nem jártam, annyi dolog, amit még nem próbáltam és még gyerekem is kell, hogy legyen....
3. Mindegy hány éves vagy, 3, 33 vagy 53, de amikor gyenge vagy, beteg vagy, bajban vagy, Isten után az Anyukádra van a legnagyobb szükséged. Az iránta és a családom iránti szeretet volt a harmadik, de a legnagyobb motiváló erő számomra. Történt valami, ami rádöbbentett, hogy akárhogyan is, de össze kell szednem magam és rendbe kell jönnöm.
Amikor már több hónapja alig maradt meg bennem az étel és annyira lefogytam, hogy éreztem a csontjaimat, amikor leültem és sem erőm, sem képességem nem volt arra, hogy mozogjak, tudtam, hogy útkereszteződéshez értem. Jézus 40 napig volt a sivatagban. Nagyon sokszor Ő jutott eszembe a nehéz percekben, órákban. Én egy kicsit tovább voltam, de ma már hálás vagyok, hogy ott lehettem. Mikor senki más nincs Veled, Ő akkor is Veled van! Egyszer, amikor kettesben voltunk az Úrral, megláttam a Szüleimet, amint a síromnál állnak. Borzasztó volt. Több nem kellett.
Akkor már több, mint 1 év telt el úgy, hogy bármit akartam tenni, ahhoz MINDEN erőmet össze kellett szednem. De ebben a pillanatban megértettem, hogy meg kell tennem mindent azért, hogy ez ne történhessen meg velük! Nem akarom, hogy szomorúak legyenek...
Gyerekkoromban, mint minden kislány, én is imádtam az Apukámat, aki akkor nagyon engedékeny volt velem, így Anyunak kellett a szigorút játszania. Ezért aztán sokáig nem is volt jó a kapcsolatunk. De amikor felnőttem, ez gyökeresen megváltozott! Továbbra is imádom az Apukámat, de Anyukám lett a legjobb Barátnőm! Mindent meg tudunk beszélni egymással és ez annyira szuper!
"Isten nem lehet ott mindenhol, ezért megteremtette az Édesanyákat." Amikor még kicsik vagyunk, Édesanyánk vigyáz ránk és ápol minket, ha megbetegszünk; ezért ösztönösen érezzük, hogy Rá, az Ő gondoskodó szeretetére van szükségünk felnőttként is. Mivel mi nagyon messze élünk egymástól, ezért a telefon lett az a régi-új köldökzsinór, ami fizikailag is összekötött bennünket ezekben a nehéz időkben. Alapvetően pozitív beállítottságú vagyok, de bizony nekem is szükségem volt a bíztatásra; és amikor egy kicsit elkeseredtem, vagy sürgettem volna a gyógyulást, Anyukámtól kaptam meg azokat a szavakat, amire szükségem volt!
Persze, sokan mások is segítettek és talán nem is tudják, mennyire számított minden egyes telefonhívás, üzenet, ajándék, küldött cikk vagy névjegy, látogatás.... ezúton is szívből köszönöm minden Barátomnak, ismerősömnek, aki segíteni akart vagy a jókívánságait, szeretetét küldte nekem! Megkaptam és hatott!!!
Minden segítségnek szerepe volt abban, hogy meggyógyultam, de az ANYUkám volt a legfőbb motivációm, motivátorom, szurkolóm és támogatóm. Nem akartam, hogy szomorú legyen, mert annyira szeretem! Tudom, hogy nagyon büszke rám, amiért ezt végigcsináltam és hogy szeretnék segíteni másoknak is meggyógyulni...
Ne feledd: Te is példa vagy valaki számára, vannak még megvalósítandó álmaid és vannak emberek, akik fontosak Neked és akiknek fontos vagy!
Találd meg a motivációdat, a miértedet és gyógyulj meg!
MINDEN ÉDESANYÁNAK SOK BOLDOGSÁGOT ÉS JÓ EGÉSZSÉGET KÍVÁNOK!!!
BOLDOG ANYÁK NAPJÁT!
Szeretettel: Edith ♥♥♥